Petőfi Sándor Anyám tyúkja
Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend Itt szaladgál föl és alá, Dehogy verik, dehogy verik! Ezért aztán, tyúkanyó, hát Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Ezután is jó légy, Morzsa, (Vác, 1848. február.)
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
